Foglalkozz alaposan az élváltással!
Nyugtasd le a testtartást az élváltásban!
Próbálj olyan testtartást kialakítani, mint pl. a TRX alaptartása!
Ne lendítsd meg és ne fordítsd a csípődet semmilyen irányba!
Ne lépj a völgylábaddal!
Elsőször gyakorolj lassú tempó mellett!
Ne fékezz a kanyar végén! Ha túl gyors a tempó a nyugodt élváltáshoz, keress laposabb lejtőt vagy forgasd végig a kanyart!
Ellenőrizd videón, hogy pontos-e a belső mozgásérzékelésed!
Egyszer olvastam egy interjút egy japán autótervező mérnökkel. Azt mondta, hogy egy jó autó tervezése nem a formatervvel kezdődik. Először le kell tenni négy kereket. Ha megvan a négy kerék helye, akkor lehet fölé megtervezni az autót. A látvány maga már csak az utolsó lépés.
Persze a síelésben nem ilyen egyszerű, mert sohasem tudhatjuk, hogy az élváltás-e a tyúk és maga a kanyar-e a tojás vagy fordítva. Az a jellemző, hogy a síelők a kanyarral foglalkoznak, ott akarnak javítani, mert az tűnik a síelés domináns részének. Feltűnő, hogy mindenki a kanyar hasát fényképezi, amikor jól bedőlve szinte a talajon fekszik a síelő. Természetes, hiszen mindenkinek a kanyarban látható „síelő tartás” jelenti a síelés jelképét.
A kanyar közepén hatnak ránk a legnagyobb erők, ezért dőlünk be, ezért olyan dinamikus, látványos a síelő ilyenkor. Pedig a nagy erőkre fel kell készülni, elő kell készíteni az izmokat, hogy stabil legyen a testtartás, ne tudja megingatni a testet a kanyart létrehozó erő. (Ezt hívjuk anticipációnak, elővételezésnek.) Márpedig ha „elő”-vételezés, akkor a felkészülésnek korábban kell megkezdődnie: ez az időszak az élváltás környéke.
Az élváltásban kezdenek kialakulni az izomtónusok, ezért ennek a folyamatnak van prioritása. Ez a kanyar legnehezebb és egyben a legfontosabb szakasza.
Először azt kell megtanulni, hogy itt ne legyenek felesleges mozgások, lépések, rántások. Mivel a stabilitás kulcsa a core-izomzat működése, a törzs (medence-gerincoszlop) előkészítése a legfontosabb. Éppen ezért a legnagyobb hiba a csípő meglendítése (a pucsítás vagy a csípő benyomása a kanyar közepe felé - becsípőzés, a kifordulás a kanyarból).
Azt érdemes iskolázni, hogy lazán indulva, egyre feszesebb tónussal fogjuk meg a has-, far- és térdhajlítókkal a medencét és a lábakat, szinte ingaszerűen átesve a kanyarban a lapra kerülő sílécek felett. Később majd bonyolultabb mozgásokkal is elő lehet készíteni az élváltást, de maga az élváltás - az átesés - általában ezekkel a core-izomzati jellemzőkkel történik. Először lassú tempó mellett érdemes gyakorolni, fokozatosan növelve a sebességet és a dinamikát. Azt a hibát viszont nem szabad elkövetni, hogy teljesen kiöljük a dinamikát, mert akkor csípőrántással fog megtörténni az élváltás. Tehát ne fékezzük meg a kikormányzás végét, inkább ha gyors a tempó, keressünk laposabb lejtőt vagy fogassunk végig egyenletesen a kanyarban.
Nézzük vissza videóról a mozgásunkat! Amikor már azt érezzük, hogy minden tökéletes, jó eséllyel azt fogjuk látni a videón, hogy a völgylábunkkal lépünk egyet, vagy pl. kifordítjuk a medencénket. Tanítsuk meg a mozgásérzékelésünket, hogy a valóságot érezze, ne pedig azt, amit érezni szeretnénk.
Ha kicsiszolunk egy nyugodt élváltást, észre fogjuk venni, hogy sokkal sportosabb, határozottabb kanyart és korábbi élhelyzettel járó kontrollt kapunk. A gyorsnak érzett élváltás a valóságban kapkodást jelent, és későbbi élhelyzetet eredményez. A nyugodt, pontos élváltás sokkal korábbi élhelyzetet és komolyabb kanyart fog adni.