A síelés szakkifejezései: a kanyar szakaszai

Minden síelő ismer pár alapvető szakkifejezést, de sokszor nem egyértelmű, hogy melyik mit is jelent pontosan. Így aztán állhatunk a pályán és beszélgethetünk a síelésről, közben pedig teljesen mást értünk a mondatok alatt – vagy meg sem értjük őket. Ebben a sorozatban röviden elmagyarázzuk az alapvető kifejezéseket, hogy aztán a pályán már mindenkinek könnyebb legyen megérteni a másikat.

A legfontosabb kifejezés az esésvonal. Ez a völgybe vezető legrövidebb út: ha elengedünk egy labdát, ezen az úton gurul le a völgybe.

A kanyar középvonalát az esésvonallal szoktuk jelölni.

A kanyar középvonalát mutatja az esésvonal

A kanyart sokféleképpen szokták szakaszokra bontani, de ezek a legkevésbé sem egyértelműek. Használják a bekormányzás, kikormányzás, initiation, steering phase, Auslösephase, Aussteuerung stb. kifejezéseket, de ha meg kellene mutatni a havon, hogy melyik hol kezdődik és hol ér véget, tízen tízféle helyre mutatnának rá.

Ha geometriai és fizikai alapon osztjuk fel a kanyart, minden azonnal egyértelművé válik.

0. fázis (élváltás)

A kanyar kezdete és vége, amikor a sílécek metszik a kanyar középvonalát.
A sílécek az előző kanyarban használt élükről átbillennek a másik élükre, azaz éppen a lapján fut a síléc, tehát nincs élezés.
A síelő nem kanyarodik, hanem a lendülete viszi ferdén lefelé-oldalra, amerre az előző kanyar végén éppen haladt.
Ezért ekkor nem beszélhetünk ívbelső és ívkülső sílécekről, csak hegylécről és völgylécről.
Mivel a terhelést a sílécen a síléc éle hozza létre, így itt lényegében nincs terhelés.

1. fázis

Az élváltás után a sílécek elkezdenek a másik élükre állni.
A síléc az élén futva elkezdi visszatolni a síelőt a kanyar középvonala felé, ezért megjelenik rajta egy bizonyos terhelés.
Ebben a folyamatban a sílécek élszöge egyre nagyobb, a terhelés egyre nő, a síelő egyre rövidebb sugáron haladva távolodik a kanyar középvonalától.
Az ívkülső síléc (a kanyar középontjától távolabb eső síléc) ilyenkor a hegyléc.
Az ívbelső síléc (a kanyar középontjához közelebb eső síléc) ebben az esetben a völgyléc.
Ebben a szakaszban lehet leginkább felépíteni a kanyar kontrollját.

2. fázis

A 2. fázis valójában csak egy pillanat, de egy nagyon fontos pillanat.
Ebben a pontban győz a síléc az előző kanyar lendülete felett, azaz ekkor már nem elegendő a síelő lendülete a síléc éle által létrehozott erővel szemben. A síelő eléri a legszélső pontot, innét fog visszafordulni a középvonal felé.
Emiatt elméletileg itt a legnagyobb az élszög és a terhelés.
A sílécek pontosan lefelé néznek, párhuzamosak az esésvonallal.
Ezért nem beszélhetünk hegylécről vagy völgylécről, csak ívkülső és ívbelső lécről.

3. fázis

A 3. fázisban a síelőt a sílécek visszatolják a kanyar középvonala felé.
Mivel a lendülete és a sílécek toló hatása egy irányba mutat, csökken a terhelés és az élszög.
Elkezdődik a felkészülés az élváltásra és a következő kanyarra.
Itt az 1. fázissal ellentétben az ívbelső síléc a hegyléc és az ívkülső síléc a völgyléc.