Hóeke 2. rész - Testtartás, alapállás

Mindenki szeretne miharabb megszabadulni a hóekétől. Amennyire el szeretnénk felejteni, annyira nem sikerül: bármelyik haladó síelőt megnézzük lassított felvételen, találni fogunk olyan kanyarokat, amikor az elejébe belecsúszik a hóeke. El szeretnénk felejteni, de csak hisszük, hogy sikerült is.

Ha ez így van, ha megterheli a haladók síelést is, akkor vajon miért tanítjuk? Többnyire az az érv hangzik el, hogy a kanyarodás alapja a hóeke. A követező részekben ezt fogjuk körbe járni: megalapozza vagy zsákutcába tereli-e a hóeke a kanyarodást a síelésben? Egyfajta vagy többfajta hóeke létezik? Ha igen, lehet, hogy az egyik tévútra visz, a másik előre lendít?


Abban sehol nincs vita, hogy a hóeke egy ideiglenes állomás: kezdőként megtanuljuk, majd elhagyjuk, és később csak bizonyos közlekedési helyzetek megoldására vesszük már csak elő. Ha ez így van, akkor a hóekének olyan mozgásnak kell lennie, ami megalapozza és segíti a párhuzamos síléccel való síelést.



A fékezésre használt hóeke testtartása


Bármilyen sportba kezdünk, az első lépés az alapállás lesz. Így van ez a síelés esetében is. Egy kezdő az ideje nagy részét hóekében tölti, tehát eközben fog kialakulni az alapvető testtartása. Emiatt fontos, hogy a hóeke közben milyen testtartást égetünk be az idegrendszerünkbe.


Nem mindegy, hogy a hóekét fékezésre használjuk vagy egyből kanyarodásra.

Fékező hóeke - kiforgatás hóekébe

Hóekében a fékezéshez a síléceknek a menetirányra keresztbe kell fordulniuk, hogy az élük ellenállásba ütközzön. Minél jobban keresztbe fordulnak és az élükre kerülnek a sílécek, annál nagyobb lehet ez az ellenállás. Ha már valóban vészhelyzet alakul ki, kétségbeesetten keressük az egyre nagyobb fékhatást, a lécek már akadoznak, mi pedig hátra kerülve toljuk szét őket.


A csípő mozgásterjedelme és a hóeke

Ez azt jelenti, hogy a síléceket a fékező hóekéhez lényegében terpeszbe forgatjuk ki. Egy fékezésre használt hóekében emiatt a csípőben 30-35°-os szögbe is kerülhetnek a lábak. A csípő mozgásterjedelme átlagosan 40°, tehát ilyenkor a mozgékonyságunk végére kerülünk. Ez egy olyan kiszorított helyzet, amiben a lábak mozgatása igencsak korlátozott lesz.


Terpeszbe könnyű kicsúszni, de vissza már nem

Hóekébe kiforgatni a síléceket még egész simán megy, csak a lécek ellenállása és a csípő mozgásszabadsága szab határt neki. Amikor már kifelé toljuk a síléceket, nem lesz igazán elegendő izomerőnk megállítani és visszafordítani a folyamatot: a sílécek addig mennek kifelé terpeszbe, amíg meg nem akadnak. Nem véletlenül mennek le a gyerekek keményebb pályán szinte spárgába.


Fékező hóeke - visszaforgatás közben beakadó él

Visszafelé, szélesebből szűkebb hóekébe rendezni a síléceket már nem ilyen egyszerű. Míg kifelé viszonylag simán csúsztak a sílécek, visszafelé már beakadt az élük, ráadásul minél szélesebb volt a hóeke, annál inkább akadnak. A beakadt lécet visszahúzni szinte lehetetlen. Az a leginkább használható megoldás, ha az egyik lábon állva a másikat megpróbáljuk felemelni és visszatenni. Persze, ha már 30-35° körül jártunk a távolításban a csípőnkben, akkor nemigen tudjuk megemelni a lábat, hanem az egész testet meg kell lendíteni – és ezzel el is vesztjük a stabil testtartást.


Fékező hóeke - hibás kompenzációs mozgásokkal kerülünk vissza

Éppen ezért igazából nem visszaforgatjuk a síléceket, hanem különböző kompenzációs mozgásokkal „visszarángatjuk” őket. Ez lehet a felsőtesttel való kihajolás, a medence megemelése, a térdek elfordítása vagy mindez együtt. Aki jártas a sportban, az tudja, hogy alapelv az ilyen kompenzációs mozgások kerülése.


Ha mélyebbre akarunk ásni az alaptartás kérdésében, az sem mindegy, milyen izomcsoportokkal dolgozunk. Ehhez némi alapismeretek kellenek, ezért csak nagy vonalakban vázoljuk fel.


A fékező hóeke működése az izmaink szempontjából


Az álló testtartást többek között a combunk biztosítja a térd feszítésével (nyújtásával). A gyakorlatban a farizom már nem működik annyira mint kellene, de még nagyobb feladat, hogy a térd hajlítóit is megtanuljuk használni. Ráadásul vigyázni kellene, hogy a térdünk ne ikszeljen, ezért a comb közelítői ne dolgozzanak túl erőteljesen. Összességében a hajlítóknak is dolgozni kell, stabilizálni kell a térdet, használni a farizmot. Sokszor ezt úgy említik, hogy a hátsó kinetikus láncot (posterior chain) is be kell kapcsolni.


Amikor kitoljuk a síléceket terpeszbe, akkor a már úgyis túlzottan használt négyfejű combizmot használjuk, és nagy eséllyel ellazulnak a hajlítók. Visszafelé a közelítőkkel megy az erőlködés, ilyenkor a térdet ikszelő (befelé forgató izmokat is bevetjük. Ez a testtartást alapvetően ellentétes azzal az izomműködéssel, amit alaptartásként szerencsés lenne megtanulnunk. Ne feledjük el, hogy a mozgás tanulása valójában nem más, mint hogy az idegrendszerünk megjegyzi, hogy hogyan kell mozgatnia az izmainkat.


Összegzés


Ha a hóekét fékezésre használjuk, olyan testtartás fogunk megtanulni, ami inkább hibás mint hasznos, ami pedig még rosszabb: egészségtelen. Később valószínűsíthetően küzdeni fogunk ezzel a mozgással, mint régi rossz beidegződéssel, nehéz lesz elfelejteni, és zavarni fogja a valóban helyes alaptartás begyakorlását. A sorozat többi részei: Hóeke 1. rész - fékezés és sebességkontroll Hóeke 2. rész - Testtartás, alapállás

Hóeke 3. rész - kanyarodás

Hóeke 4. rész – különböző hóekék


#síelés #síoktatás #síiskola #hóeke #hóekeív #párhuzamos #fékezés #testtartás




Featured Posts
Recent Posts
No tags yet.

© 2016 oZone Skiing.