Sok síelőnek egyik síléc olyan, mint a másik. A „síléclopások” jelentős része mögött nem bűncselekmény áll: néhányuknak egyszerűen fogalma sincs, milyen sílécet kapott a kölcsönzőben.
Azt sem könnyű eldönteni, hogy amikor nem érezzük magunkat topon a sípályán, a felszerelés rossz vagy mi hibáztunk-e. Honnét tudhatnánk, hogy egy másik síléccel hogyan menne a síelés, ha többnyire ugyanazzal a síléccel síelünk?
Ha bemegyünk egy üzletbe, az ott található sílécek hatalmas választékától még egy profi síelő is zavarba jön. A szakértők abban lehetnek a segítségünkre, hogy ezt a végtelen választékot leszűkítik bizonyos típusú sílécekre. Pont ezért érdemes szaküzletben megvenni a sílécet. Mi is ebben fogunk most segítséget adni az eligazodáshoz.
Hogyan válasszunk sílécet 1×1:
Terep, felhasználási terület: szélesség kiválasztása
Fordulási sugár, rádiusz eldöntése
Tudásszint, keménység, konkrét típus kiválasztása a sítudáshoz
Hossz kiválasztása
A sílécek főbb jellemzői
Elsősorban azt fontos tudni, hogy milyen terepen fogjuk használni a sílécünket: vannak sílécek kezelt (tömör) pályára, és vannak inkább mély hóra alkalmasak. Mély hóban egy nagyobb felületű síléccel könnyebb a hó felszínén maradni, ezért ilyen körülményekhez szélesebb síléceket gyártanak. Tömör, kezelt pályán stabilabbak a keskeny sílécek.
Az előző évszázad síléceivel szemben az utóbbi évtizedek ún. carving sílécei fordulékonyabbak. A sílécek fontos tulajdonsága, hogy rövidebb vagy hosszabb sugarú íveken érzik-e jól magukat: ezt a jellemzőjüket hívjuk rádiusznak.
Az sem mindegy, hogy egy sílécet milyen tudásszinthez ajánlanak: a profiknak szánt lécek stabilak akár nagyobb sebességnél is, de sokkal pontosabb síelést igényelnek. Egy kevésbé jártas síelő számára nehezen kezelhető, kiszámíthatatlan érzés lehet egy ilyen síléc. Ezzel szemben egy kezdőknek szánt síléc toleráns, könnyen kezelhető, amit egy profi úgy él meg, hogy a síléc nem reagál elég pontosan, és instabil már közepes sebességnél is.
A síléc hossza is fontos tényező, de a mérlegelés során ez lesz az utolsó a sorban. Akkor lesz jelentősége, ha már a többi szempontot eldöntöttük.
Milyen terepen síelünk elsősorban? A szélesség kiválasztása
A szélességet a síléc talp alatti méretével szokták megadni.
A legkeskenyebbek a versenysílécek (beleértve az „utcai” vagy „bolti” változatukat is). Ezek gyakran csak 65-67 mm szélesek, azaz csak pár milliméterrel szélesebbek a sícipő talpánál. Ezek az ún. pályalécek.
Ennek az oka az, hogy a tömör sípályán a síléc nem áll meg egyensúlyban az élén, hanem vissza akar billenni a lapjára. A keskenyebb sílécet könnyebb megtartani az élén, ezért stabilabb az éltartása, márpedig a versenyzők főleg tömör pályán síelnek. (Szélesebb síléccel pl. korcsolyázni is nehezebb, mert nincs honnét elrugaszkodni.)
Ugyanakkor ez a tulajdonság nem csak nekik előnyös, hanem mindenkinek, aki szeretne megtanulni a síléc élét használva síelni (karcolni vagy másként carvingolni), és főleg tömör pályán síel.
Puhább havon a síléc nem csak az élén fut, hanem a talpát is jobban alátámasztja a hó, így kevésbé hajlamos visszabillenni a lapjára. Viszont a puha hóba könnyebben belesüllyedhetünk, tehát a nagyobb felület előnyös. Ha pedig olyan vastag a laza hóréteg, hogy tömör felszínt el sem érjük, a síléc éle már nem is kap szerepet, teljes mértékben a talpán fekszik fel.
Éppen ezért a skála másik felén extrém, akár 120-130 mm széles mélyhó- vagy porhóléceket találunk.
Mély hóban keskeny pályaléccel síelni nagyon komoly sítudást igényel, itt a széles sílécek óriási segítséget jelentenek.
Egy széles sílécet kifejezetten nehéz megtartani az élén kemény pályán. Ha pedig a kemény pálya jegessé válik, tovább romlik a helyzet. Ha valaki széles lécen akar tanulni, szinte alig van esélye, hogy egészséges sítechnikával, élesen, karcolva (carvingolva) síeljen.
Az sem lényegtelen, hogy a szélesebb lécek kifejezetten egészségtelen csavaró hatást, nyomatékot fejtenek ki a láb ízületeire.
A harmadik terepjellemző a kezelt pályára hullott friss hó. Ilyenkor a tömör felszínen találunk valamennyi friss, havat, de nagyon ritka, hogy ne találnánk meg alatta a tömör alapot. (Jellemzően este mindig leratrakolják a pályákat, de néha szükség esetén még reggel is.) Ezek a pályák a forgalomtól függően igen hamar túrtak, buckásak lesznek. Ilyenkor jönnek jól a közepes szélességű (75-90 mm), ún., all-mountain sílécek.
Az alacsonyabb fekvésű európai sípályákon leggyakrabban technikai (hóágyúzott) és tömörre taposott természetes hóval találkozhatunk. Ez nem jelenti azt, hogy ne találhassunk bele egy havasabb hétbe, de az egynapos havazások után két nappal a pályák jellemzően újra tömörek.
Kinek milyen sílécet érdemes választani:
Aki szeretne egészséges, tiszta technikával megtanulni, annak érdemes keskenyebb síléceket választani, max 75 mm szélességig.
Akiket nem érdekel a jó sítechnika és nem zavar, hogy nehezebb megtartani az élén a sílécet; főleg pályán síelnek, de többször találkoznak a pályán puhább és túrt hóviszonyokkal, azoknak jó választást jelentenek a 75-90 mm szélességű all-mountain sílécek;
Akik kimennek pályán kívülre, de előtte-utána pályán is síelnek, jól járhatnak egy 80-100 mm széles síléccel.
Annak, aki főleg pályán kívül síel, a pályára csak szükségből megy, érdemes 100 mm feletti porhólécek választani.
A síléc fordulékonysága: a rádiusz
A síléc szélessége mellett a másik paraméter, amelyet többnyire feltüntetnek a síléceken a rádiusz vagy fordulási sugár.
A sílécek formája hasonlít a babapiskótára, azaz elöl és hátul szélesebbek, mint középen, mintha egy deszkából mindkét oldalon kivágtak volna egy-egy körívet. A rádiusz valamilyen mértékben utal ennek a körívnek a sugarára. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy minél kisebb a rádiusz, annál fordulékonyabb a síléc, könnyebben kanyarodik kisebb mozdulatokra is. A rövidebb rádiuszú sílécek általában kevésbé nyugodtak nagy sebességnél – de tegyük hozzá, hogy ha viszonylag sokan vannak a pályán, nem is biztonságos nagyobb sebességgel síelni.
A fordulékonyabb sílécek rádiusza 12-13 m körül szokott lenni (ez nem jelenti azt, hogy ne találhatnánk néha rövidebbet). A komolyabb síléceken ezt a kategóriát néha SL felirattal jelölik (a szlalom versenylécekre utalva).
A hosszabb rádiuszú sílécek akár 20 m vagy afelettiek is lehetnek, néha GS felirattal (óriásműlesiklás – giant slalom –, amelyek közül a szabványos versenylécek rádiusza 30 m).
A legtöbb síelőnek a 12-15 m tartományból érdemes választani. Ez érvényes a kifejezetten jó síelőkre is, ugyanis élen síelve vagy jó (hatékony és egyben egészséges) technikával síelve a nagyobb rádiuszú sílécek sokkal nagyobb sebességet és több helyet igényelnek, emiatt nagyobb kockázatot is jelentenek. Akkor lehet igazán kihasználni őket, amikor kevesen vannak a sípályán. Átlagos vagy nagyobb forgalom mellett egy rövidebb rádiuszú síléc sokoldalúbban és élvezetesebben használható.
Egy síléc érzékenységét nemcsak a rádiusz határozza meg, hanem a torziós keménység is nagyban befolyásolja. Egy rövid sugarú, de lágy torziójú síléc sokkal lassabban reagál és kevésbé stabil, mint egy kicsit nagyobb rádiuszú, ám keményebb léc.
A sílécek árát a rádiusz nemigen befolyásolja, míg a keménység sokkal inkább. A gyártóknak a legnagyobb kihívás kemény torziójú, de rugalmasabb híddal rendelkező síléceket készíteni, főleg rövidebb rádiusszal.
Tudásszint
Elérkeztünk a legnehezebb pontig: ha megvannak a főbb paraméterek, melyik legyen a konkrét síléc? A katalógusokban a típusok, számok, fantázianevek, marketingesek által szült leírások sem fognak igazán segíteni az útvesztőben.
Azzal kapcsolatban, hogy egy síléc milyen tudásszintre ajánlott, kénytelenek vagyunk megbízni az eladók javaslataiban, mert a sílécen erre vonatkozólag nem igazán fogunk találni utalásokat, de még a katalógusok sem igazán segítenek eligazodni.
Kezdő vagy haladó sílécek
Kezdők számára a legjobb tanács, hogy inkább béreljenek sílécet. Ha valaki síoktatóval tanul síelni, hamar ki fogja "nőni" a kezdőlécet. Érdemes akkor beruházni saját sílécbe, amikor már kezd beállni a sítudás.
Kölcsönzéskor célszerűbb rövidebb rádiuszú (maximum 13-14 m) sílécet kérni, egy 15-16 m körülivel nehezebben jönnek meg az érzések.
A legkönnyebb dolga a kifejezetten jó síelőknek van: a legtöbb gyártó az ún. bolti versenysílécek közé sorolja a nekik szánt termékeket. Ezeket gyakran „Race” sílécekként jelölik, bár nem sok közük van a valódi („gyári”) versenysílécekhez, ezek inkább haladóknak szánt, keményebb sílécek. Ezeken belül is lehetnek különbségek, de legalább azt tudhatjuk, hogy az adott gyártó termékvonalának felső tartományát képviselik.
Egyébként leginkább a marketingesek által vonzónak talált szövegekre tudunk támaszkodni. Néha a legjobb támpontot a síléc ára jelenti, mert általában a komolyabb sílécek drágábbak is. A gyengébb anyagokból készült kezdőbb sílécek értelemszerűen olcsóbbak is, és nemigen fogunk komolyabb sílécet vásárolni gombokért.
Legnehezebb a termékvonal közepén eligazodni. A „középhaladó” kifejezés a valóságban rengeteg különböző szintet takar, sokféle stílussal, motivációval, bátorsággal vagy félelemmel, hibákkal vagy erősségekkel. Nagyon nehéz feladat az ilyen nehezen körülírható igényekhez síléceket tervezni, majd ezeket a tulajdonságokat egyszerűen és érthetően leírni a katalógusokban. A legjobb tanács, hogy ki kell próbálni, teszteken vagy kölcsönözve.
A kölcsönzés a középhaladók és haladók számára is megfontolandó alternatíva, ugyanis így ki lehet próbálni többféle sílécet és ez alapján dönteni a vásárlásról. Hiába tudjuk ugyanis a főbb paramétereket (szélesség, rádiusz, hossz, a katalógusban elfoglalt helye és a leírások), két egymáshoz látszólag nagyon hasonló síléc teljesen más karaktert is mutathat. Más lehet az éltartásuk, az érzékenységű, az egyik előrébb, a másik hátrábbra van hangolva stb. Amelyik az egyik síelő stílusához harmonikusan illeszkedik, az egy másik síelőnek nem biztos, hogy tetszik.
Keménység
Komoly síelőnek komoly, kemény síléc való! – gondolhatnánk, de pontosabb lenne átfogalmazni: kezdő síelőnek nem kell nagyon kemény síléc.
Mit is jelent a síléc keménysége? A keménység alatt többnyire a síléc hídjának a keménységét értjük, pedig fontosabb a torziója, azaz hogy mennyire könnyedén tud megcsavarodni. A közös ezekben a tulajdonságokban, hogy számszerűen fogalmunk sincs róluk, még a katalógusokban sem fogjuk megtalálni.
Egy biztos: minél komolyabb egy síléc, annál kevésbé csavarodik, viszont ugyanezt nem mondhatjuk el a hídjáról. Néha egy gyári GS versenyléc lágyabban hajlik, mint az utcára, amatőröknek szánt változata.
A síléc hossza
A síléc hosszáról ráérünk akkor dönteni, amikor már kiválasztottuk a típusát. Általánosságban a nagyobb rádiuszú sílécekből hosszabbat érdemes választani. A hosszúság függ a testmagasságtól és a testsúlytól is.
A carvinglécek megjelenésekor hallhattunk olyan „szabályokat”, hogy „ne érjen a vállunknál feljebb” stb. Sajnos ilyen könnyen nem ússzuk meg a sílécválasztást.
A leggyakrabban használt, 12-15 m rádiusz körüli sílécek esetében a váll- és állmagasság körüli síléchossz megfelelő lehet. A legkönnyebb azoknak az átlagos testalkatú síelőknek a dolga, akik szlalom (SL) sílécet választanak, ugyanis ebben az esetben a férfi méret 165 cm, a női 157 cm (a versenyszabályok miatt alakult így).
15-16 m körül már lehet kicsit hosszabb a síléc, főleg a sítudás függvényében. 20 m körüli sílécekből nyugodtan választhatunk a testmagasságunknak megfelelőt, így a freeride sílécekből is. Ha még nagyobb a rádiusz vagy lazább porhóra szánjuk a sílécet, akkor szóba jöhetnek testmagasság felletti sílécek is.