Az előző részben röviden áttekintettük az alsó végtag felépítését, benne a térd működését. Láttuk, hogy a térdre elsősorban a csavarások, oldalirányú mozgások és a mély térdhajlítások kockázatosak.
Azt is levezettük, hogy a térdünk mozgásait az egész lábat tekintve lehet csak kezelni, és hogy maga a térd hajlítása és nyújtása mellett számos lényeges mozgásforma érinti a térdet. Ha a térdünket meg akarjuk óvni, akkor arra kell figyelni, hogy segítsük az ízületet, a szalagokat abban, hogy a mozgások minél inkább az előre-hátra mozgásokra korlátozzuk.
A félrevezető a térd mozgásaiban maga a láb legnagyobb izomcsoportja, a négyfejű combizom, amelyik a térd nyújtását végzi, és amelyik a súlyunkat megtartja, amelyik jelentős részben a guggolásból való felállást végzi. Van értelme ezt az izomcsoportot edzeni, bár az a jellemző, hogy általában a többségnek az életformájához megfelelő erősségű ez az izomcsoport.
A láb mozgásai főként a két végpontja környékén kontrolláljuk: egyrészt a talajon való támaszkodás környékén, azaz a boka táján, másrészt a csípő és a medence környékén. A medence környéke mint a láb kiindulópontja nagyon igényli a core-izmok stabilizáló munkáját. A törzsizmokat tekintve pontosabban a hasizmok egy része, a farizmok és a hátizmok egy része kulcsfontosságú, de a térdhajlítóknak is fontos szerepe van.
Nem csak az a fontos, hogy ezek az izmok megfelelően erősek legyenek. Ennél lényegesebb, hogy az izmok megfelelő sorrendben, összehangban dolgozzanak. Igazából nem az szokott a baj lenni, hogy gyengék vagyunk, hanem nem a megfelelő izmokat és nem a megfelelő sorrendben kapcsoljuk be.
Az edzés során tehát az elsődleges feladat nem az izomerő növelése, hanem a megfelelő izomműködések aktivizálása. Bármilyen furcsán hangzik, a legjobb kiindulási pont erre az intenzív gyaloglás, amikor pontosan odafigyelünk a kivitelre, a lendítésre és az aktív talajfogásra.