Vizsgáljuk meg a céljainkat! - A keringési rendszerünket szeretnénk megóvni, prevenció? - Erősebbek szeretnénk lenni? - Jobban szeretnénk kinézni? - Versenyen indulunk, versenyszerűen sportolunk? - Többre szeretnénk képesek lenni? - Élvezzük a mozgást?
Az első teendő a testünk állapotának felmérése.
A mozgást a mozgékonyság fejlesztésével kell kezdeni.
Ha komolyan gondolunk valamit, nem árt őszintén szembe nézve tisztában lenni a céljainkkal. Nincs ez másként akkor sem, ha edzeni akarunk vagy csak a testünket szeretnénk jó formában tartani.
Másként kell edzeni, ha erősíteni akarunk, és még azon belül sem mindegy, hogy funkcionálisan szeretnénk erősíteni vagy alakformáló-izomtömegnövelő céllal. Az állóképességi edzés megint csak mást kíván, sőt, aki hosszabb távú állóképességi sportban (futás, triatlon stb.) szeretne jól teljesíteni, az izomtömegnöveléssel csak rosszul fog járni.
Ha a közérzetünket, a mindennapi életminőségünket szeretnénk javítani, szintén más szempontokat kell a szemünk előtt tartani.
Van azonban egy olyan feladat, amely mindenkinek fontos: ez a mozgékonyság. A mozgékonyság az emberi test funkcionális oldala, azt mutatja meg, milyen mozdulatokra vagyunk képesek.
Testünk rendkívüli képessége, hogy alkalmazkodik. Alkalmazkodik a nagyobb kihívásokhoz, de alkalmazkodik a lelassuláshoz. Amelyik képességeit használjuk, azokat megerősíti, amelyet nem, azt leépíti.
Ha nem használjuk ki a mozgásterjedelmi lehetőségeit, akkor a mozgékonyságunk beszűkül. A beszűkülés nem egy állapot, hanem egy folyamat, lassan és alattomosan leépíti a mozgékonyságunkat. Minél kevésbé használjuk ki a testünk képességeit és lehetőségeit, annál nagyobb lesz ez a beszűkülés.
A mozgékonyság fejlesztése az átalgembereknél megállítja a beszűkülés folyamatát, de a sportolóknál is fontos vele foglalkozni, mert náluk a teljesítmény fog nőni, a sérülések és kopások esélye pedig csökken.
Azt mondják, hogy az élsport elhasználja a testet. Alapjában véve ez nem teljesen igaz. Az élsport okozta károsodások jelentős része arra vezethető vissza, hogy az élsportolók sem figyelnek eléggé a mozgékonyságukra, a beszűkült területekre, az aránytalanságokra és az apró mozgásszerkezeti stabilitási hibákra, és ezek az apró hibák visszaütnek. A jó hír, hogy a mozgékonysággal való foglalkozás sokkal hamarabb fog életminőségjavulást hozni, mint bármilyen más sporttevékenység.
A beszűkülés folyamatát mozgásszerkezeti tesztetekkel lehet felmérni, köztük az elsőre viccesnek tűnő zokni- vagy cipőteszttel:
Aki nem tudja könnyedén felhúzni a zokniját vagy cipőjét egy lábon állva, le kell ülnie vagy keresztbe kell tennie a lábát, annál elindult egy beszűkülési folyamat. Ez a nevetséges mozdulat egy-két évtized múlva már komolyabb lépéshibákban fog átmenni, majd a lépcsőn járás is nehézzé válik, csípő-, térd- és derékfájdalmakban folytatódik stb. Ha rájöttél, hogy nem olyan könnyű felhúzni a cipődet, itt az idő, hogy elkezdj foglalkozni a testetted! Természetesen ez a teszt csak egy terület durva hibáját mutatja meg. Érdemes egy szakember segítségét kérve elvégezni egy mozgásszerkezeti állapotfelmérést, és annak alapján dönteni a teendőkről. Ez ugyanúgy érvényes a passzív átlagemberekre és azokra, akik bármilyen szinten sportolnak.