• Ozsi

A japán síelés, a japán rövidlendületek: a boka valóban kulcskérdés?


A második kérdés: Mit jelent a helyes „ankle position” (bokahelyzet)?

A boka az egyik legbonyolultabb mozgású ízületünk, kifejezetten nehéz leírni és megtanulni a mozgásait.

Amit a hétköznapokban bokának hívunk, azt valójában több csont és ízület alkotja, legfontosabb összetevői a bokaízület és az alsó ugróízület.

A gyakorlatban a boka és a lábtő ízületi együtt dolgozva hozzák létre a láb mozgásait. Könnyebben értjük meg az egyes testrészeink mozgását, ha megszokott síkokban nézzük őket. Ebből a szempontból három fő mozgáspárt szoktunk említeni:

  • Talpi és lábháti hajlítás (pipálás-spiccelés vagy plantárflexió-dorzálflexió)

  • Hanyintás-borintás (pronálás-szupinálás),

  • Kifelé-befelé forgatás (másként távolítás és közelítés).

Valójában ezek a boka összetett mozgásai, sokféle közömbösítő izommunkával létrehozva. A valódi natív (egyszerű) mozgások leírva bonyolultnak tűnnek:

  • Az inverzió

  • befelé forgatás (közelítés),

  • talpi hajlítás (spiccelés) és

  • szupinálás (hanyintás).

  • Az everzió

  • kifelé rotáció (távolítás),

  • háti hajlítás (pipálás) és

  • pronálás (borintás).

Ha valaki a síléccel élezni akar a nagylábujjpárnát lenyomva (pronálva), hajlamos lesz a bokáját kifelé forgatni és pipálni.

Ugyanez a külső talpélen spicceléssel és befelé forgatással járhat együtt. Ráadásul ezeknek a mozgások hatása lesz a térd állására is.

Tehát nem olyan könnyű úgy beállítani egy bokaszöget úgy, hogy ugyanakkor ne avatkozzunk be a síléc helyzetébe, vagy ha beavatkozunk, az a célnak megfelelően történjen.

Ha a workshopon elhangzottakat nézzük, jó lenne tudni, hogy

  • ugyanazt a hajlítást kell-e fenntartani az egész kanyarban, vagy

  • az aktív forgatás közben más bokaszög van-e, mint az élváltás során.

Ha változik a bokaszög,

  • az aktív módon (izomtónus növelésével) jön létre, vagy

  • a test súlya nyomja a bokát passzív módon?

Ha például a csúcspont után (az ún. kioldási szakaszban), majd az élváltásnál fontos a jó pozíció, akkor aktív boka- és térdhajlításra van szükség. Ez a két lábnál különböző hatással lesz a sílécekre, tehát amíg a hegylábnál pl. egyszerű mozgás is elegendő lehet, a völgylábnál összetettre van szükség (vagy fordítva).

Nagyon fontos információ lenne, hogyan jön létre a boka hajlítása. Teljesen más, ha izomlazítással ráengedjük a súlyunkat a lábunkra, és ezzel lenyomjuk a bokát („rátehénkedünk” vagy „előre lógunk” a testtünkkel) vagy a boka feszítőivel (ez egy furcsa kifejezés, az anatómiában ugyanis a boka extenzorai hozzák létre a lábháti hajlítást). Szerintem ők is az utóbbi megoldást használják, pl. az elülső sípcsonti izmot és a lábujjfeszítőket vetik be. Ugyanakkor jó tudni, hogy ezeknek a működése hasonló, de nem ugyanaz. Más lesz a léc terhelése, ha többet dolgoznak a lábujjfeszítő, és más ha nagyobb a sípizom aránya.

(Nem véletlenül hirdetünk meg olyan táborokat, ahol napokon át csak a boka kis mozgásait gyakoroljuk a síelés közben. A boka rutinjainak kialakításához még egy-egy ilyen pár napos gyakorlás sem túlzás, sőt. A helyzetet bonyolítja, hogy a boka - láb - mozgásainak csiszolását csak a medence-törzs izmainak gyakorlásával együtt lehet hatékonyan elérni. A boka és a láb mozgásai tehát a testtartás rutinjaival együtt fejleszthetők.)

#rövidlendület #hegyléc #boka #ízület #síoktatás #síelés #völgyléc #testtartás #élszög #ívbelső

118 megtekintés

© 2016 oZone Skiing.