Szögezzük le: nem is lehet kérdés, hogy melyik az elsődleges. A teljesítményt csak és kizárólag életveszélyben lehet a kivitel elé helyezni. Bizonyos esetekben egy élsportolónak az eredmény minősülhet az életveszéllyel egyenértékűnek, egyébként nem lehet kifogás.
Csak összetett mozgásaink vannak. Még a legegyszerűbb mozdulatunk is nagyon bonyolult. Kis túlzással egy bevásárlószatyor felelmelésében a talpunktól a nyakunkig részt vesz benne ezernyi porcikánk. Ugyanúgy, mint egy összetett gépnél, ha valamelyik alkatrész meglazul vagy elgörbül, minél többet várunk, annál drágább lesz a szervizszámla.
Az összetett rendszerekben minden alkatrésznek megvan a maga szerepe. Van, ami a nagy terheket viszi el, és vannak kiszolgáló, háttérmunkát végző részek. A maga módján mindegyik szerepe fontos, de mindegyik egyformán látványos.
Egy példa: A felkarra célzó gyakorlatoknál a bicepszre figyelünk, mert azt szeretnénk vastagabbnak látni. De a bicepsz mellett egyes izmok az alkar elfordulását gátolják meg, mások a vállövet rögzítik. A vállöv önmagában több ízületből áll, a lapocka és a kulcscsont együtt dolgozik benne, de az sem mindegy, hogy gerincoszlop hogyan volt rögzítve, álltunk vagy ültünk-e. Az esetek nagy részében az edzésen csak a karmozgásra figyelnek az emberek, a felsőtest és a medence teljesen kikerül a figyelemből. Pedig egy bicepszedzéssel rendesen ki lehet nyírni a gerincoszlopot, ha nem figyelünk rá. A pozitív oldalát nézve, kiviteli tréning esetében egy felkaredzéssel komoly javulást lehet elérni a testtartás területén is, ha az igényes végrehajtásra is figyelemmel vagyunk.
A szervezetünk igyekszik minél hatékonyabban működni. Ami erős, azt jobban használja, ami gyenge, azt egyre kevésbé. A gyerekeknek nem a rossz szemét szokták lekötni, hanem a jót. Ugyanis a rossz szemet az agy „kikapcsolja”, mert a jótól kapja a fontos információt. A rossz egyre rosszabb lesz. A jó fogainkkal rágunk, a rosszak nem kapják meg a fontos terhelést, mert nem használjuk őket. Az izmok és ízületek esetében is így működünk. Azzal oldjuk meg a helyzeteket, ami a legerősebb. Ilyen gyengébb részei valamennyiünknek vannak, senki sem tökéletes. Az erős erősebb lesz, a gyenge pedig még gyengébb.
A kiviteli edzés egyik sajátossága, hogy olyan izomcsoportokat is be kell vonni a munkába, amelyek nincsenek felkészülve a munkára. Előfordulhat, hogy megszokott vagy elvárt teljesítmény visszaesik. Ilyenkor önfegyelemre van szükség, hogy következetesen ragaszkodjunk a helyes kivitelhez, egészen addig, amíg nem automatizálódik. A telejsítmény adta motiváció hajlamos az embert elvinni a minőségtől a mennyiség irányába, de ennek nem szabad engedni.
A minőség a mennyiség előtt. Azaz csak akkor szabad a terhelést növelni, ha a kivitel már elérte a megfelelő szintet. Általában ehhez külső segítség kell. Egy edző - vagy későbbiekben egy edzőtárs - külső kontrollja nélkülözhetetlen a megfelelő kivitelhez. Eleinte szorosabb kontrollra van szükség, de később is időnként ellenőrizni kell, hogy nem jelennek-e meg újabb hibák, nem romlott-e a kivitel. Ez igaz még a legegyszerűbb gyakorlatokra is.