top of page
Szerző képeMiklós Ozsváth

Síelj jobban! A kiegyensúlyozott kanyar - Ozone tipp


Ha valaki jobban akar síelni, az egyik legfontosabb teendő, hogy rendesen meg kell formálnia a kanyart. De milyen egy rendesen megformált kanyar?

Egy szóban: van kerek eleje, nincs levágva.

A legtöbb síelő elköveti azt a hibát, hogy a kanyar elején ösztönösen hamar túl akar jutni. Itt lehet felgyorsulni, itt fordulunk bele a lejtőbe, ráadásul a völgyléc akadályozza a kanyar megkezdését. A legegyszerűbb felemelni a völgylábat, meglendíteni a fenekünket, átlendíteni a síléceket. És már újra keresztben is állunk a lejtőn, túlestünk a nehéz szakaszon, tudunk egyet fékezni, itt a nyugalom.

Már persze ha nem csúszik meg a kemény pályán a léc, ha nem akad be a buckába vagy a túrt hóba, ha tudjuk kontrollálni a sodródást, ha nem csavarodik tovább a testünk és nem kerülünk hátra. De általában ezek közül egy, de inkább az össze megtörténik.

Síoktatóként meg állunk lent, fogjuk a fejünket, hogy amíg ilyen a kanyar, sok hasznos tanácsunk nem lehet. Egy ilyen kanyarból nem igazán lehet továbblépni. A testtartáson fogunk annyit javítani, hogy segítsen valamit, de ezt a rosszul összerakott kanyart sürgősen ki kell javítani, mert ez a síelés egyik fő problémája.

​​A jó kanyar két, nagyjából hasonló méretű részből áll. Az első fele nem lehet sokkal rövidebb a másodiknál. Körülbelül annyi ideig kell a kanyar középvonalától kifelé haladni, mint utána visszafelé.

Fejben kell elrendezni magunkban, hogy nyugodtnak, türelmesnek kell lenni a kanyar elején. Ennek a kialakításában egy síoktató sokat tud segíteni, de odafigyelni akkor is lehet, ha nem síoktatáson vagyunk.

Felül kell bírálni a félelmünket, stabilizálni a testtartásunkat, fegyelmezni a hirtelen mozdulatokat. Attól fogunk tartani, hogy felgyorsulunk, de hamarosan rá fogunk jönni, hogy ha ilyen nyugodtan, kereken kezdjük a kanyart, sokkal kellemesebben tudjuk majd kontrollálni a síelésünket a kanyar második felében.

A kereken fromált kanyarnál a terhelés, az erők kellemesen és kontrollálhatóan eloszlanak, az élezés harmonikusan felépül és leépül, mindenre van idő. A két síléc összehangoltan együtt működik.

A rossz kanyar valójában egy éles forduló, egy sarkonfordulás, utána jó eséllyel egy sodródás amit egy rézsútsiklás követ. A kontroll a kanyar második felébe csúszik egy hirtelen rántásként. A terhelések ekkor érkeznek meg, egyenlőtlenül, a síléc kiszalad vagy megakad, rángatja a síelőt, majd meglódul oldalra. Az egyik lécen állunk, a másikkal lépegetünk, mert útban van.

Igazából a kanyar csak egy rövid rántás, amelyet egy rézsútsikló szakasz követ, ami ráadásul veszélyes (a rézsútsiklás a sípályák legveszélyesebb mutatványa, ha csak lehet kerülni kell).

Ahogy az ábrán a világos kék nyomvonal mutatja, a „kanyar” jelentős része nem kanyar valójában, hanem rézsútsiklás. Csak arra jó, hogy a síelő rendezze a gondolatait, amíg rászánja magát a következő fordulóra. Eközben elfoglalja a pályát, zavarja a többi síelőt és felkínálja magát célpontnak, hogy elüthessék.

A valódi kanyar (narancs nyomvonal) eleje, a „kifelé” haladó szakasz (piros nyíl), nagyon rövid, a második fele („befelé” haladó szakasz, zöld nyíl), sokkal hosszabb, aminek a közepe-vége felé érkezik meg ütésszerűen az össze erő. A kanyar formálása, kontrollálása olyan feladat, amivel mindig lehet foglalkozni, és amikor tudunk rajta változtatni, akkor sokkal simábbá és kontrolláltabbá válik a síelésünk. Síoktatáson természetesen még többet tudunk rajta változtani, hiszen visszajelzéseket adhatunk, megkeressük, hogy pontosan mi okozza a hibás kanyart, javítunk a testtartáson, javaslatokat adunk a fontos időzítési pontokra, mutatjuk a jobb nyomvonalat stb.

Nagyon sokan mondják, hogy ha más nem történne egy síoktatáson, csak síelhetnének a síoktató után, akkor is megérné már. Ennek pont a fenti ábrák mutatják meg az okát: a jó síoktató az ideálishoz közeli nyomvonalat mutatja meg a síelésével, és nem a rézsútsiklás-sarkonfordulás hibás útvonalát. Ennyi már önmagában óriási élvezetet tud okozni.

0 hozzászólás
bottom of page