• Ozsi

Hóeke 1. rész - fékezés és sebességkontroll

Frissítve: ápr 8


Mindenki utálja a hóekét. Kényelmetlen, lassú, ciki, beáll tóle az ember csípője, és ha már meg kellett tanulni, mielőbb szeretnénk elfelejteni. ha meg el akarjuk felejteni, minek megtanulni? Vannak hóeke nélküli iskolák, és ránk is sokszor mondják, hogy nem tanítunk hóekét - ami egyébként ebben a formában nem igaz.

Mielőtt elmélyednénk a témában, érdemes tisztázni, mi a hóeke.

Alapvetően a hóeke az a helyzet, amikor a sílécek csőre közelebb van egymáshoz. A sílécek nem párhuzamosak, hanem szöget zárnak be egymással - azaz a hóeke lényegében a sílécek egyfajta helyzete. Az már egy másik kérdés, hogy mit csinálunk ebben a helyzetben, mire használjuk azt:

  • Ácsoroghatunk benne, hogy ne csússzunk el.

  • Megfordulhatunk vele a lejtőn, lépegetve.

  • Csúszhatunk benne egyenesen lefelé (csúszó hóeke).

  • Csúszhatunk benne keresztbe a pályán (rézsút hóekecsúszás).

  • Fékezhetünk vele (fékező hóeke).

  • Kanyarodhatunk vele (hóekeív).

Amikor a hóeke szükségességéről folyik a beszélgetés, rendszeresen elhangzik, hogy azért kell a hóekét megtanulni, mert egy kezdőnek ez az első eszköz, amivel meg tud állni vagy lassítani-fékezni tud. A következő fejezetekben majd több szemszögből is megvizsgáljuk a hóekét, most csak azt elemezzük, hogy biztonság szempontjából alkalmas eszköz-e a hóeke a megállásra.

A hóeke azzal fékez, hogy a menetiránnyal szembe forgatott sílécek ellenállása lassítja a síelőt. Minél jobban keresztbe állnak a lécek és minél jobban az élükre kerülnek, annál nagyobb a fékhatás – elvileg.

Elméletben sok mindenről lehet vitatkozni, ezért tisztább a helyzet ha életszerű körülmények között tesztben nézzük meg, mennyire hatékony hóekével fékezni.

Egy könnyű kék pályát választottunk (Obertauernben, a varázsszőnyeg melletti kezdőpálya lapos legfelső részét). Állásból, meglökés nélkül indultunk, majd egy 7 m-es egyenes siklás után megmértük a féktávot. Kontrollként ugyanezen a tesztpályán elkanyarodva is megmértük a szükséges távolságot. Érzésre és kívülről nézve sem volt nagyon komoly a sebesség a fékezés megkezdésekor.

Többszöri mérés után a féktáv kb. fél méteren belül szórt mindkét esetben. A 7 m-es siklásból hóekével kb. két másodperc alatt 6,6 m kellett a megálláshoz. Érzésre a fékút nem volt kellemes, erőlködni kellett, a léceket rángatta a hó, nem volt könnyű megtartani a pozíciót.

Ugyanerről a sebességről hóekeívvel elkanyarodva 1 mp alatt 2,2 m kellett a megálláshoz. Maga a megállás meglehetősen könnyedén ment.

Egymás után ugyanazon a terepen összehasonlítva a két megállást, a hóeke mint fékezési megoldás meglehetősen félelmetes élmény. Ahol a kanyarral már régen sikerült megállni, fékező hóekében még szinte teljes sebességgel romboltunk lefelé azzal az ijesztő érzéssel, hogy nem sok közünk van a történésekhez. Bajban lettünk volna, ha valóban lett volna egy akadály, ami miatt vészfékezésre kényszerülünk. Leginkább ahhoz hasonló élmény, mint amikor autóval fékezve beesik a fékpedál vagy a havon felkeményedik az ABS, de az autó semmit sem lassul.

Ennek az az oka, hogy a keresztbe forgatott és az élükre állított sílécek valójában egy széles terpeszbe való széttolást jelentenek a gyakorlatban.

Ez a terpesz egy kiszorított helyzet, amiben a síelő tolja el a síléceket, ő pedig hátra kerül. Minél erősebben kell fékezni, minél nagyobb a pánik (egy kezdő teljesen érthetően megijed, ha nagyot kell fékeznie), annál rosszabb helyzetbe fog kerülni, ahol már nemigen lesz lehetősége erőt kifejteni, de a széles terpeszből kiszabadulni sem. A fékhatás akkor lenne az igazi, ha a lécek teljesen keresztbe tudnának állni, de akkora spárga nincs a világon. Az utolsó mentsvár, hogy keresztbe rántjuk az egyik lécet, de ha előtte már széles terpeszbe kerültünk, mert nagyon akartunk fékezni, erre már semmi esély. Gyererekek ilyenkor többnyire hátra szoktak esni.

A másik rossz élmény, hogy frontálisan, arccal előre közeledünk pont ahhoz, ami előtt meg akartunk állni. Ha nem sikerül időben megállni, akkor frontális ütközés lesz belőle vagy egy esés kiszorított testhelyzetben. Sokkal kellemesebb érzés kanyarral megoldani a helyzetet. Ebben az esetben a fékhatás is sokkal erősebb és megmarad egy aktív testhelyzet, amiből könnyedén tovább lehet mozdulni. Ráadásul szó szerint elkerülhetjük vele a kockázatos helyzetet, nem pedig szembe nézünk azzal.

Végeredményben azt mondhatjuk, hogy nem szabadna kezdőknek fékező hóekét tanítani. Egy olyan illúziót kapnak, amellyel nem lehet megoldani egy kockázatos helyzetet, de mivel ezt azonosították az első megállásokkal, ösztönszerűen ehhez nyúlnak később. Ez komoly balesetveszélyt jelent. Sokkal jobb, ha először megtanulják a helyes testtartást olyan terepen, ahol fékezés nélkül megállnak (van kifutója), majd megtanulnak kanyarodni, valamint hozzászoknak, hogy a síelésben a kontroll eszköze a kanyar és a nyomvonal megválasztása, nem a rossz fékekkel való megállás.

Nem mellékesen a hóeke mások közelségében sérülésveszélyes is: ha két síléc egymásra csúszik, az alul lévőben megakad a felső éle, és kivédhetetlenül kihúzza a léccel együtt a lábat is. Mivel ez kis sebességnél szokott megtörténni, a kötés valószínűleg nem fog oldani, a síléc kínos lassúsággal megcsavarja a térdet, amiből könnyen lehet szalagszakadás is. A legjobb, ha a lift előtt és mások közelségében nem használjuk a hóekét.

Ami pedig a legfontosabb: ülőliftből kiszálva kifejezetten tilos hóekézni!


A sorozat többi részei:

Hóeke 1. rész - fékezés és sebességkontroll

Hóeke 2. rész - Testtartás, alapállás

Hóeke 3. rész - kanyarodás

Hóeke 4. rész – különböző hóekék



#síoktatás #hóekeív #kanyar #hóeke #fékezés #biztonság

392 megtekintés

© 2016 oZone Skiing.