Minden hivatásban fontos fázis az elvégzett munka ellenőrzése, kontrollja. Bizonyos szakmákban ez viszonylag egyszerű, másokban - mint a síoktatásban - viszont nem ilyen egyértelmű. Az emberi mozgás főleg idegrendszeri folyamat, állandóan átalakulásban van, az eredménye pedig közép- és hosszú távon látható elsősorban. Amit egy pár órás vagy egyhetes sítanfolyamon tanulunk, azon az idegrendszerünk hetekig-hónapokig (évekig) dolgozik, amíg valóban beépül a rendszerbe és sajátjává válik. Ennyi ideig a legtöbb síoktató nem tudja követni a tanítványait, sőt a legtöbb síoktató szinte soha nem kap alkalmat valódi haladókkal profikkal foglalkozni, pedig ez az a tudásszint, ahová a kezdők oktatásának vezetnie kellene. A haladó sítudás az a cél, aminek ismeretében felépül a kezdők oktatása. Ezért érzem szerencsésnek magam, hogy nagyon sok profi síelővel foglalkozhatok, de ebben a körben is különleges, hogy egy formációs EB-re készülő demócsapat edzésében is közreműködhetek. A formációs síelésben olyan kiélezett helyzetbe kerül a síetchnikai tudás, ahol határterhelésben láthatjuk, hogy stabil, egészséges-e a sítechnika, megfelelő alapot ad-e a társak közelében a pontos mozgásra, a környezetre való figyelemre stb. Az általunk tanított sítechnikai felfogást és tematikát két célt követve dolgoztuk ki:
Egészséges mozgásszerkezet
Biztonságos, stabil síelés
Az elsődleges cél az ízületek (főleg a medence és a gerincoszlop, illetve a csípő-térd-láb rendszere) stabil rögzítése megfelelő időzítéssel, a síelés fizikájának ismeretében. Az anatómia-élettan adja meg, milyen az ízületekre nézve egészséges mozgás, a fizika segít megtudni, hogy a kanyar melyik szakaszában milyen jellegű erőhatásokra kell stabil testtartással és elővételezésekkel reagálni. Tehát nem a carving-korszak előtti időszak gyakorlatát ültettük át a modern lécekre, hanem minden mozgást mindig megvizsgálunk, hogy összehangban van-e az elméleti háttérrel, és ami ennek nem felel meg, azt elkerüljük. A biztonságos síelés kulcsa a stabil testtartás. Az tud másra is figyelni, aki stabilan áll a sílécben és szintén erre van szükség a megfelelő reakciókhoz a környzeti hatásokra. Aki nem stabil a testtartással, nem a megfelelő időzítésekkel síel, az a kanyar egy részében kiszolgáltatott, nincs meg a lehetősége a beavatkozásra, és a figyelme is a saját bizonytalanságára fog irányulni.
Ennek a csapatnak az edzésein ugyanazt a sítechnikai felfogást követjük, mint a műanyag pályákon a kezdő gyerekek síoktatásában vagy a középhaladó felnőtteknél. A helyzetek, a sebesség viszont kiélezettek (a videóban többnyire nagy sebességgel síelnek fekete pályákon, nehéz, egyenetlen talajon). Jól látható, hogy még akadnak késések, időzítési hibák, de a testhelyzetek egészségesek és stabilak, ha pedig váratlan helyzet vagy hiba csúszik be, egy-két kanyaron belül korrigálni tudnak, és nem esnek ki a formációból. Jellemző, hogy ezen a háromnapos, kemény edzésen nemhogy sérülés, még esés sem történt. A kontrollteszt bevált, igazolta, hogy helyes irányba halad, amit tanítunk. Nem véletlen, hogy sok tanítvány számol be ezen sítechnikákat tanulva, hogy a síelés közben korábban tapasztalt derék- és térdfájdalmaik csökkennek vagy elmúlnak.