A térdet egyik fő stabilizátora a farizom, azaz a csípő-medence környékének kell fegyelmezettnek lennie a térd stabilitásához.
A veszélyes fázisok, amikor a farizmot kontrollban kell tartani:
A térdnyújtás kezdete.
A térdhajlítás
Egyensúlyvesztés
Teljesen mindegy, hogy az egészségünket akarjuk megőrizni vagy jobban akarunk síelni, egy dolog közös lesz: a térdünk hajlik és nyúlik. Mindezt úgy kell megtennünk, hogy ne térjen ki a síkjából, főleg ne ikszeljen. A mindennapi mozgások közben a kopásokat tudjuk megelőzni így, síelésben pedig az oldalra megmozduló térd még a síléc élhelyzetét is bizonytalanná teszi. Néhány szükséges információ:
Összetett gyakorlat, mivel a boka-, a térd- és a csipőizületben is van elmozdulas.
A részt vevő ízületek: boka, térd, csípő.
Az elsősorban részt vevő izomcsoportok: farizmok, combfeszítők, lábikra.
A térdnyújtás izomösszehúzódással jár (koncentrikus), a térdhajlítás engedő izommunka (excentrikus). A térdhajlításhoz a fenti izomcsoportokat el kell lazítani.
A fentiek közül a legbonyolultabb a farizmok működése, mert a csípőízület feszítése (nyújtása) mellett nagy farizom kifelé forgatja a combcsontot is (és stabilizálja a medencét az előrebillenés - pucsítás - ellen). Ez azt jelenti, hogy a farizom tartja a térdet egyenes síkban, ha ellazul, a térd befelé fordul (beikszel).
A sportban alaptétel, hogy az ízületeket a terhelés előtt kell stabilizálni (anticipáció). A térd legfontosabb stabilizáló izma a farizom.
Az első kritikus fázis a térdnyújtás megkezdése. Az alábbi ábrán azt látjuk, hogy a térdnyújtás megkezdésekor a farizom későn feszül meg, a térdnyújtás közben a térd beikszel, mert a farizom még nem stabilizálja. Pontosan látható, hogy a farizom megfeszülésével a térd visszatér az egészséges helyzetbe. A rossz sorrend: comfeszítők-farizom, a helyes sorrend: farizom-térdfeszítők.
A térdnyújtás további szakaszában a farizom folyamatosan megfeszül, hiszen emeli a testet, így a térd védett állapotban van. A teljes kinyúlás sem problémás, hiszen a térd csak hajlított állapotában tud beikszelni, feszülni. (A képen látható elfordulás a nyújtott helyzetben az egy pillanatra megpihenő farizom következménye.)
A jellemzően legkritikusabb fázis a térdhajlítás. A térdet és a csípőt az ún. antigravitációs izmok tartják nyújtva (hogy ne essünk össze, mint egy krumpils zsák). A térdhajlítás ennek az ellenkezője: programozottan el kell lazítani ezeket az izmokat. A farizomnak több funkciója is van: a test megtartása mellett a térdet is stabilizálja. Ha ellazítjuk, a térd befelé fordul, beikszel. A jó térdhajlításnál a farizmok a látszólag szükségesnél jóval nagyobb tónusban kell tartani. A képen pontosan látszik, hogy a hajlítás közben mikor kezd ellazulni a farizom: akkor, amikor beikszel a térd.
A fenti kritikus fázisok mellett láthatunk a videóban egy gyakori, de nem ciklikus eseményt: az egyensúlyvesztést-egyensúlyozást. Azt tanítjuk, hogy az egyensúlyozást a súlypont alatt, a talajhoz minél közelebb kell megoldani, a medence izomzati körbebástyázásával. Ehhez képest azt látjuk a videón, hogy a bal láb kilebben oldalra, és egyben a medence környéki izmok ellazulnak. A farizom nem tudja megtartani a térdet, ami nagyon csúnyán beikszel. Ez egy súlyos jel: kritikus sérülésveszélyt jelenthet a váratlan helyzeben fellépett kontrollvesztés miatt. Fontos leszögezni: a képen nem térddel történő egyensúlyozás látható, hanem egy rossz rutin: az egyensúlyozás közben a farizom ellazítása, aminek a következménye a térd beikszelése.
Fontos megértenünk, hogy a mozgás, az erősítés önmagában nem elég, oda kell figyelni a fázisokra, az időzítésekre.
A síelésben ezek a jelenségek azt jelentik, hogy:
Az ívkülső lécen túldöntjük az élszöget és egészségtelenül terheljük a térdet.
Az ívbelső lécen túl tompa élszöget használunk (romlik a hatékonyság, nő a sugár, csökken a kontroll) és kicsúszás esetén térdszalag-sérülésre nézve veszélyes, kontrollálatlan helyzetben tartjuk a térdet.
Guggolás közben, egyenes talajon a teljes talp szélességét tudjuk használni alátámasztásként. Síelés közben – különösen az ívkülső lábon – a terhelést a nagylábujjpárnára helyezzük, ami miatt a térd még jobban beikszel.